Margate-i Meglepetés: Az első lépés Simon Squibb felé

Egy forró nyári délután Margate-ben találkoztam barátnőmmel, Mitivel, hogy egy új projekt kapcsán ötleteljünk. Akkor még nem sejtettem, hogy az aznap történtek teljesen új irányt mutathatnak az utunkon.

Az eredeti tervünk az volt, hogy meglátogatjuk Honorka-díjas magyar újságíró barátunk, Belica Bea fotókiállítását. Bea kreativitása és elhivatottsága mindig is lenyűgözött minket, így izgatottan vártuk, hogy személyesen is megnézhessük legújabb alkotásait, és támogathassuk őt. Ám egy apró baki miatt a napunk váratlan fordulatot vett: Miti ugyanis elnézte a kiállítás dátumát. Így végül egy színes, eklektikus pubban kötöttünk ki Margate szívében – ahol valami egészen más várt ránk.

Ahogy beléptünk a Fez Margate nevű pubba, olyan érzésem támadt, mintha egy másik világba csöppentünk volna. A múlt szinte tapintható volt a levegőben; minden sarok egy újabb történetet rejtett. A falakat régi reklámplakátok, vintage dohányzó dobozok és egy ódon, százéves fácán trófea díszítette, amely mintha évszázadok óta őrizte volna a hely titkait. A plafonról lógó színes dísztárgyak egy bohém, mégis otthonos atmoszférát teremtettek, ahol a múlt és a jelen varázslatos táncot járt.

Szívem mélyén mindig is vonzódtam az ilyen helyekhez. A régiségek, a vintage darabok – mind magukban hordoznak egy-egy történetet, amelyet felfedezni szinte mámorító érzés. Talán ezért is ragadott magával azonnal a pub hangulata; itt minden tárgynak saját története volt, ami csak arra várt, hogy megismerjem.

A pultnál egy kedves hölgy fogadott minket, aki retró ruháival és hibátlan sminkjével olyan volt, mintha egyenesen a múltból lépett volna elő. Miközben frissítő limonádénkat kortyolgattuk, Mitivel belekezdtünk egy mély beszélgetésbe. A projektjeimről beszéltünk – melyek egyikében ő is szerepet játszik –, az álmaimról és arról, hogyan lehetne ezeket megvalósítani.

Egy ponton izgatottan felém fordult:

"Hallottál már Simon Squibb-ről?" – kérdezte.

Bevallom, a neve teljesen ismeretlen volt számomra, de Miti lelkesen kezdett mesélni. Kiderült, hogy Simon Squibb nemrégiben vásárolt egy staircase-t Londonban, és arról híres, hogy segíti az embereket álmaik megvalósításában. Már az első mondatokkal levett a lábamról.

Ahogy hallgattam, egyre inkább úgy éreztem, hogy Simon Squibb és én valami közös küldetésen osztozunk. Én is abban hiszek, hogy mások inspirálása és támogatása egyben saját magunk kiteljesedését is jelenti. Simon nemcsak sikeres üzletember, hanem valaki, aki mélyen hisz abban, hogy segítséget nyújtani a legnagyobb erő.

Mielőtt teljesen elmerülhettünk volna a beszélgetésben, az ajtó kinyílt, és egy vidám ukulele csapat toppant be, mintha egy improvizált zenekar készülődne fellépni. Azonnal körbevették a helyiséget, és egy spontán mini koncert vette kezdetét. A zene pillanatok alatt magával ragadott minket, és teljesen elfeledtette Simonunk munkásságát. Az egyik asztalnál ülő úriember meghallotta, hogy magyarok vagyunk, és boldogan osztotta meg velünk régi magyarországi élményeit.

Ahogy közösen énekelni kezdtünk, (igen mi is, már spiccesek voltunk a limonádétól) úgy éreztem, mintha az egész világ összezsugorodott volna ebbe a kicsi, bohém pubba. Ez a pillanat tökéletesen megkoronázta a napunkat: egy zenei utazás, amely összekapcsolta a jelenlévőket, és örömteli emlékké varázsolta a váratlan találkozást.

Ez a spontaneitás felejthetetlenné tette a Fez Margate hangulatát, és noha Simon Squibb története félbeszakadt, egy zenei kaland ajándékozott meg minket. Hazatérve persze folytattam a kutatást Squibb kapcsán, és egyre biztosabb lettem abban, hogy kapcsolatba kell lépnem vele... A könyvét pedig az elsők között kell megvennem.... What's your dream?