Akikkel az élet összehozott – 2. rész Nádasi Krisz / Író, Szerkesztő

Ez a bejegyzés egy blogposzt-sorozat része, amely az Álmodók és Útkeresők című könyv megszületésének történetét bontja tovább. A sorozatban azokat az embereket mutatom be, akikkel az élet összehozott, és akiknek a története, gondolkodása vagy jelenléte formálta az utamat – és végül a könyvet is.

Minden rész egy-egy interjú gondolati lenyomata: nem szó szerinti újraközlés, hanem egy személyes összefoglaló arról, milyen értékek, tapasztalatok és belső felismerések rajzolódtak ki az adott történetből. Ezek az írások együtt mutatják meg, hogy az álmok ritkán születnek egyedül, és hogy az útkeresés gyakran közösségi élmény.

Nádasi Krisz története számomra azért különösen fontos, mert a figyelmet mindig visszatereli oda, ahol valóban dolgunk van: önmagunkhoz. Nem célokat hajszol, nem harsány ígéretekben gondolkodik, hanem folyamatokban, időben, megélésben. Abban, ami történik velünk, és ami miatt végül mégis továbbmegyünk. Amit pedig az anyukájáról és a változókorról írt, mélyen meghatott.

„Mások tapasztalatából és hibáiból nem tudunk tanulni, hanem mindig az van ránk hatással, ami velünk történik.” Nádasi Krisz

Hogyan ismertem meg? Miért ő?

Tulajdonképpen az egész az írás iránti ambícióim miatt történt. Mindig is történetek és példák adtak erőt az életemben. Ha mélyponton voltam, rengeteg filmet néztem, sorozatokat faltam, később pedig egyre többet olvastam, mások történeteiből merítve inspirációt. Néha be nem áll a bagólesőm, igaz, szóban gyakran összezavarodom, írásban viszont egészen más dimenziók nyílnak meg előttem. Az, hogy akár én is papírra vethetném a gondolataimat, saját magam és talán mások javára is, sokáig fel sem merült bennem. Bár tiniként próbálkoztam versírással.

Valami mégis megmozdult, miután Dorothy, egy tündéri asztrológus pár évvel ezelőtt hangosan ki nem mondta: „Belőled akár író is lehetne?”

Igen, szerepel a könyvben ő is. Összeérnek a szálak, ugye hogy ugye? 

Na, mi sem kellett több nekem ennél. Ezt követően nyomozni kezdtem. Sikertörténeteket kerestem, "laikus írók" interjúit és kreatívok vízióit faltam, majd egyre mélyebbre ástam magam abban, hogyan írunk könyvet, hogyan áll össze egy történet. Mi a szösz az a plot, hány féle narráció létezik? 

Krisz könyve egy kézzelfogható iránytű lett számomra. Azok közé tartozik, akik nem utasítanak, nem zárnak keretek közé, hanem teret adnak. Nem mondja meg, mit csinálj, nem ad kész válaszokat, nem akar más irányba terelni, mégis pontosan ott segít, mondhatni formál, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Íróként és szerkesztőként évtizedek óta dolgozik fiatalokkal és felnőttekkel. (Facebook: Krisz Nadasi writes) Munkájának egyik legnagyobb ereje, hogy nem javítani akar, hanem meglátni és megerősíteni azt, ami már eleve működik. Különösen fontos számára a korai bátorítás, mert túl sok történetet látott arról, hogyan lehet egy érzékeny alkotót egyetlen rossz mondattal elhallgattatni.

„Nem azt mondom meg, mi rossz. Arra mutatok rá, ami jó, és abban segítek, hogy abban fejlődjön tovább.” Nádasi Krisz

Krisz ajánlásai / inspirációi

(Forrás: Álmodók és Útkeresők című könyv)

Írás mint önismeret, nem teljesítmény, hanem feldolgozás.

A természet közelsége, különösen a víz, amely nyugtatja az idegrendszert és tisztítja a gondolatokat.

Kézzel végzett alkotás, papírművészet, jegyzetelés, kreatív napló.

Beszélgetés, a kimondás mint belső erőforrás.

Tapasztalat kincsei – Nádasi Krisz

Krisz világképe radikálisan emberi. Nem hisz a „tehetség” mint adottság mítoszában, sokkal inkább a kitartásban, az időben és az ismétlésben. Abban, hogy aki marad, aki dolgozik, aki figyel, az előbb-utóbb megérkezik.

A célokhoz való viszonya felszabadító. Nem hajszolja őket, nem stresszeli magát azzal, hogy vágyakat kell teljesítenie. Hisz abban, hogy bizonyos dolgok akkor történnek meg, amikor megérünk rá, és addig is lehet élni, tanulni, figyelni.

A belső erőforrásokról gondolkodva hangsúlyozza az egyensúlyt az egészséges önzés és a világ felé nyitás között. Az önvizsgálat fontos, de az elszigetelődés nem vezet sehova. Krisz beszél a problémáiról, kérdez, visszajelzést kér, és ebből tanul.

A siker számára nem elsősorban szakmai mérföldkő. Sokkal inkább az életben betöltött szerepekben méri. Anyaságban, párkapcsolatban, emberi jelenlétben. Abban, hogy a gyerekei hogyan állnak meg bizonyos helyzetekben. Abban, hogy volt-e valami, amit nem rontott el. 

A mindennapjai rugalmasak és élőek. Nem választja szét mereven a munkát és az életet. Ír, szerkeszt, tanít, majd megszakítja mindezt sétával, beszélgetéssel, alkotással. Hisz abban, hogy a nappali fényben kell nappali dolgokat csinálni, és hogy az élet nem egy projekt, hanem egy folyamat.

Ha azonosultál ezekkel az értékekkel és az üzenetével, ha eszedbe jut valaki, akinek most épp szüksége lenne egy ilyen történetre, egy mondatra, egy kapaszkodóra, kérlek, oszd meg vele. Lehet, hogy pont most jön jól neki.  Az Álmodók és Útkeresők című könyvben még 22 nő történetével találkozhatsz, akik mind a saját útjukat járva, különböző formában, de hasonló belső kérdések mentén építették fel az életüket.

A könyv megvásárolható itt:https://moly.hu/konyvek/dosa-krisztina-almodok-es-utkeresok

A könyv születéséről és más érdekességekről bővebben itt olvashatsz https://www.inspirequest.co.uk/hu/post/almodok-es-utkeresok-egy-konyv-ami-rolad-is-szol