EmpowerHer élmény – amikor a csend beszél

EmpowerHER Balaton 2025, Balatonfüred – ahol a női hangok nem csak hallatszanak, hanem össze is kapcsolódnak

Az EmpowerHer konferencia egyik legmeghatározóbb élménye számomra a mentális megpihenésről szóló workshop volt, ahol az aktív figyelem (Active Listening) gyakorlása állt a középpontban.

Workshop vezető: Kapin Viktória, mentális fenntarthatósági tréner - Nagyon köszönöm ezt a tapasztalatot neked és a beszélgetőpartnereimnek: )

Fotó: Máté Bea Fotó, BENT Szakmai Közösség Facebook oldala

Egy idegennel párokba állva kellett megosztanunk egymással érzékeny témákat, például:

„Mi jut eszedbe arról, hogy nyomás?” vagy „Most már elég?”

Szigorú időkorlátot szabtak (2–2 perc, majd 3–3 perc), ráadásul azzal az instrukcióval, hogy tilos közbeszólni vagy reflektálni a hallottakra. Az idő leteltével azonnal váltani kellett. Ez a fajta jelenlét eleinte nagyon szokatlan és kicsit kényelmetlen is volt. Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy idegen előtt kell megnyílnom, miközben folyamatosan azon töprengtem:

mit gondol majd rólam, ha elmondom, mit érzek? Honnan is kezdjem? Hogyan fogja feldolgozni, még ha nem is reagálhat azonnal?

Mit tanított ez a gyakorlat?

Az aktív figyelem gyakorlata arra tanított, hogy nem kell rögtön reagálnunk, nem kell megoldást nyújtanunk – csak jelen kell lennünk a másik számára. Ez eleinte furcsa volt, mert legtöbbször „segíteni” akarunk, vagy legalábbis visszajelezni, példát hozni a saját életünkből, megerősíteni vagy épp vitatkozni. Itt azonban az volt a lényeg, hogy megengedjük a gondolatoknak és érzéseknek, hogy leülepedjenek, anélkül hogy bármit mondanánk. Minden elhangzott mondatot kútba kellett hajítani.

Az igazság az, hogy ez egy nehéz, de egyben felszabadító tapasztalat volt. Többen negatív érzésekről és nehézségekről számoltak be utána – épp azért, mert ez a fajta csendes jelenlét mennyire idegen a mindennapjainkban. Ráébresztett arra, hogy amikor valóban meghallgatunk valakit, az nemcsak neki, hanem nekünk is ajándék. Megtanít arra, hogyan ismerjük meg a saját reakcióinkat, a türelmünket, és azt, hogy mennyire nehéz elengedni a kontrollt.

A közelség paradoxona

A beszélgetés során felmerült, hogy mennyivel nehezebb valódi figyelemmel hallgatni azokat, akik közel állnak hozzánk. Egy idegennel szemben sokkal óvatosabbak, empatikusabbak vagyunk, míg a barátainknál, családtagjainknál gyakran automatikusan közbeszólunk, tanácsot adunk, vagy megmondjuk, mit kéne tennie — mert úgy érezzük, ismerjük őt, sőt, jogunk van beleszólni.

Pedig épp ezekben a helyzetekben lenne a legfontosabb, hogy csak meghallgassuk egymást, ítélet és beavatkozás nélkül.

Ez egy furcsa, de nagyon tanulságos felismerés: a legnagyobb kihívás néha nem az idegenekkel, hanem a legközelebbi kapcsolatainkban van.

Amikor valaki hozzánk közel álló mesél, sokkal nagyobb a kísértés, hogy közbevágjunk vagy kéretlen tanácsot adjunk, mert ismerősnek érezzük a helyzetet, sőt, talán előre tudni véljük, mit gondol a másik. (Más a helyzet mikor valaki kifejezetten tanácsot kér…) Ez a kettősség emberi, de az aktív figyelem pont arra tanít, hogy tudatosan gyakoroljuk a jelenlétet – hogy nem kell mindig reagálnunk.

Néha a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az a csendes figyelem. És bár még soha nem voltam tudatosan ilyen helyzetben, most már tudom, hogy ezt szeretném gyakorolni a mindennapokban is.

Egy kis háttér: mi is az aktív figyelem?

Az „aktív figyelem” (active listening) kifejezést 1957-ben Carl Rogers és Richard Farson vezette be, akik ezt az empatikus és tudatos kommunikáció alapvető megközelítéseként dolgozták ki. Nagy hangsúlyt fektettek az empátiára és arra, hogy a másik embert feltétel nélküli elfogadással hallgassuk meg.

Az aktív figyelem lényege, hogy nemcsak passzívan hallgatunk, hanem ténylegesen odafigyelünk, visszatükrözzük, amit hallottunk, és nem ítélkezünk. Ez segít a beszélőnek abban, hogy biztonságban érezze magát, és valóban megnyíljon.

Tudományos alapja is van: a pszichológiában és a terápiában régóta alkalmazzák, és kutatások is igazolják, hogy az ilyen típusú odafigyelés növeli az empátiát, a megértést és a kapcsolatok mélységét.  További olvasnivaló a Wikipédián

Gyakorlat – próbáld ki otthon!

Ezt az egyszerű gyakorlatot bárki kipróbálhatja, eszközök nélkül:

Kérj meg egy barátot vagy családtagot, hogy meséljen neked valamit, ami mostanában történt vele. Amíg ő beszél, ne szakítsd félbe, ne adj tanácsot, ne reagálj. Csak hallgasd végig, és próbáld valóban átérezni, amit mond.

Ha szeretnétek, állítsatok be egy rövid időkorlátot (például 2-3 percet), így mindkettőtöknek lesz egy biztonságos, védett ideje a megosztásra.

Amikor lejár az idő, cseréljetek szerepet — a hallgatóból beszélő, a beszélőből hallgató lesz.

Meg fogsz lepődni, milyen sokat elárul ez a néhány perc a kapcsolódás minőségéről.

Ha szeretnéd továbbvinni a gyakorlatot, a végén foglald össze, mit hallottál tőle, például így:

„Ha jól értem, azt mondtad, hogy… úgy érezted, hogy… úgy élted meg, hogy…”

Ezzel megmutatod, hogy tényleg odafigyeltél — és közben az is kiderülhet, ha valamit máshogy értettél. Ez az apró gyakorlat hihetetlenül sokat tanít a figyelem, a türelem és a kapcsolódás valódi erejéről.

A figyelem is egy ajándék, amit adhatunk egymásnak…