Az önismeret és a változás útján – tanulságok Chong An Sunimtól

Az önismeret nemcsak az olvasásról vagy a tanulásról szól. Sokkal mélyebb folyamat, amelynek során a tapasztalás és a belső munka áll az első helyen. Egy beszélgetés során, amelyet Szabó Péter vezetett Chong An Sunimmal – aki a magyarországi Eredeti Fény Zen Templom apátja és tanítója, zenmester és spirituális mentor –, három gondolat ütötte meg különösen a szívemet, amelyek mélyen összecsengtek az én élettapasztalataimmal és az önismereti utam kihívásaival.

A Zen mestere

Chong An Sunim, a spirituális tanítás és a belső harmónia elkötelezettje, Zen gyakorlását 1990-ben kezdte Budapesten. Négy évvel később Koreában szerzetessé vált, majd a Hwa Gye Sa kolostorban, Zen Mester Seung Sahn irányítása alatt képezte magát. 1999-ben Dharma Mester címet kapott, amely felhatalmazta arra, hogy tanítson.

2003-ban kezdeményezte a Pilisben egy hagyományos koreai Zen templom, a Won Kwang Sa megépítését, amely ma az elmélyült meditáció és elvonulások helyszíne. 2017-ben, Dharma Átadásával, a Jogye Rend első nyugati származású zen mestere lett. Tanításaiban gyakran metaforákkal világít rá az élet mély igazságaira, inspirációt nyújtva mindazoknak, akik belső békére törekednek.

A térképet magát, nem járhatod be, az étlap pedig nem lakat jól

Sunim egyik zseniális hasonlata a tudás és a tapasztalat közötti különbség felismerésére világít rá. Azt mondta, hogy a tudás olyan, mint a térkép vagy az étlap: szükséges ahhoz, hogy elinduljunk az úton, vagy kiválasszuk az ételt, amit meg akarunk kóstolni.

De csak a térképet tanulmányozva sosem érjük el a célunkat, és az étlap olvasásával sem lakunk jól. Az igazi átalakulás a tapasztalásban rejlik.

Ez a gondolat engem is emlékeztet arra, miért olyan fontos, hogy az önsegítő könyvek gyakorlatai mögött valódi cselekvés legyen. Az Álmodók és Útkeresők című könyvben található kreatív munkafüzet is erre hivatott – hogy az olvasó ne csak értsen, hanem megéljen, kísérletezzen, tapasztaljon, és ezáltal valódi változáson menjen keresztül.

A szenvedés a katalizátor az útra

Létezésünk mélyebb rétegeihez kell visszanyúlni, a felszínes „ki vagyok én?” kérdés helyett a „mi az eredetem?” kérdésre keresve a választ. A „mi” az emberi létezés alapvető, személyiség előtti esszenciáját jelenti, míg a „ki” az ego és a társadalmi szerepek által meghatározott énkép.

Sunim szerint, ha megértjük, hogyan válik a „mi” „ki”-vé, felismerhetjük az ego játékait, és a problémáink valódi gyökereit. Ez a belső utazás gyakran csak akkor kezdődik el, amikor komoly nehézségekkel szembesülünk, hiszen a szenvedés válik a változás katalizátorává.

Ez az üzenet azt tárja fel, hogy az önismeret és a belső fejlődés a „ki”-ből való kilépést és az esszenciális „mi”-hez való visszatérést követeli meg. Ez a mély belső munka vezet a valódi átalakuláshoz és felismerésekhez.

A négy nemes igazság egyikeként a buddhizmus tanítja, hogy a szenvedés jelen van az életben, de ez lehetőséget ad arra, hogy felismerjük azok okait és megszabaduljunk tőlük.

A tiszta tudat és a tükör tisztítása

Chong An Sunim egy másik gondolata a tiszta tudat állapotáról szól. Ez az a belső állapot, amikor megszabadulsz a dualisztikus gondolkodástól – attól, hogy mindent jóra és rosszra, helyesre és helytelenre osztasz. A dualisztikus gondolkodás olyan, mint a tükörre rakódott folt: torzítja a valóságot, és akadályozza, hogy tisztán láss.

Amikor azonosulsz a gondolataiddal, tapasztalataiddal vagy az egóddal, az olyan, mintha egy rúzsnyomot, vagy borotvahabot hagynál a tükrön. Pont ott, ahol a folt van, nem látsz tisztán. Minden, amit hozzáteszünk az elménkkel – ítéletek, ragaszkodások, félelmek – újabb foltot képez a tükrön, és egyre nehezebbé válik meglátni a dolgok valódi természetét.

Sunim arra ösztönöz, hogy tanuljunk a természet egyszerű, dualitásmentes formáitól: a fáktól, az égtől, az állatoktól. Ők tiszta és torzítatlan tükrök, mert nem „ragadnak bele” az emberi elme által teremtett gondolati világba. Nem kommentálnak, nem ítélnek, egyszerűen csak léteznek. 

A tiszta tudat elérése azt jelenti, hogy megtisztítjuk ezt a „tükröt” – az elménket – a foltoktól. Ez lehetővé teszi, hogy ne azonosuljunk az egónkkal vagy a tapasztalatainkkal, hanem meglássuk a dolgokat úgy, ahogy valójában vannak.

Dualisztikus?

A „dualisztikus” szó a „dualizmus” kifejezésből származik, ami kettősséget jelent. Ez azt az elképzelést fejezi ki, hogy a világot ellentétes párokban érzékeljük és értelmezzük, például: jó és rossz, világos és sötét, helyes és helytelen, én és mások.

A dualisztikus gondolkodás azt jelenti, hogy az elménk mindig megosztja a dolgokat két részre, és ítéleteket alkot ezek alapján. Például ha valami kellemes, azt jónak tartjuk, ha valami kellemetlen, azt rossznak. Ez a fajta gondolkodás természetes az emberi elmének, de egyben korlátozó is, mert nem látjuk a dolgok teljes képét, csak azt, amit az egyik vagy másik oldalhoz kötünk.

Amikor Sunim arról beszél, hogy meg kell szabadulnunk a dualisztikus gondolkodástól, azt érti alatta, hogy megpróbáljunk nem ítélkezni és nem osztályozni mindent jóra vagy rosszra. Ehelyett próbáljunk úgy látni, ahogyan a természet vagy az állatok „látnak”: egyszerűen és torzítás nélkül, minden dolgot annak elfogadva, ami.

Ezért mondja, hogy a dualisztikus gondolkodás olyan, mint egy folt a tükrön: elhomályosítja a tiszta látást, és akadályozza, hogy a valóságot olyannak lássuk, amilyen. 

Önismereti gyakorlat: A "Ki vagyok én?" mélységei

Időtartam: 15-20 perc Eszközök: Jegyzetfüzet, toll (vagy egy nyugodt hely, ha csak elmélkednél)

1. Helyezkedj el kényelmesen. Találj egy csendes helyet, ahol nem zavarnak. Vegyél néhány mély lélegzetet, és érezd, ahogy az elméd és tested lecsillapodik.

2. Írd le vagy ismételd magadban a kérdést: „Ki vagyok én?”

   Engedd, hogy a kérdés visszhangozzon benned. Ne próbálj azonnal válaszolni – hagyd, hogy a gondolatok természetesen jöjjenek és menjenek.

3. Jegyezd fel az első válaszokat. Lehet, hogy a felszínes rétegek kerülnek először a papírra: a neved, a szerepeid, a munkád. Írd le őket, de ne állj meg itt.

4. Menj mélyebbre. Tedd fel újra és újra a kérdést: „Ki vagyok én, ha nem a nevem? Ha nem a munkám? Ha nem a szerepeim?” Hagyd, hogy a válaszok fokozatosan mélyüljenek.

5. Figyeld meg az érzéseidet. Ne ítélkezz a válaszaid felett. Lehet, hogy kényelmetlen érzések is feljönnek – ez rendben van. Csak figyeld meg őket, és jegyezd fel, mit érzel.

6. Zárásként kérdezd meg magadtól: „Mi a lényegem? Mi az, ami minden körülmények között megmarad?” Ha erre nincs azonnali válasz, ne aggódj. A kérdés célja, hogy elindítson egy belső párbeszédet, amely idővel mélyülhet.

   
   

És most rajtad a sor

Elhiszem és megértem, hogy sok kérdés lehet benned. Őszintén szólva, amikor először nekiálltam ennek a gyakorlatnak, azt sem tudtam, mit csinálok. De hadd mondjam el: nem kell tökéletes válaszokat találnod. Ne nézz utána, ne agyalj túl sokat, és ne keress kész kifejezéseket. Egyszerűen csak ülj le, és hagyd, hogy a válaszok természetesen jöjjenek. Ez a gyakorlat teljesen a tiéd, senki nem látja, és senki nem fogja megítélni.

Egy későbbi blogbejegyzésben szeretnék megosztani néhány példát és mélyebb gondolatot, amelyek segíthetnek az élményeid, válaszaid megértésében. Ha kíváncsi vagy, merre vezet ez az utazás, és szeretnél részese lenni, iratkozz fel – ki tudja, milyen értékes meglepetések várnak még rád!

Merülj el bátran, és emlékezz: minden válasz, ami belőled jön, tökéletes úgy, ahogy van.

Fontos megjegyzés az önismereti gyakorlatokról: Az itt megosztott önismereti gyakorlatok inspirált, átdolgozott változatai olyan módszereknek, amelyek sok spirituális és önismereti tanításban megtalálhatók. Minden gyakorlat egy adott témához, gondolathoz vagy tanításhoz kapcsolódik, és célja, hogy elérhetővé tegye az önismereti munkát.

A jelenlegi gyakorlat Chong An Sunim gondolatainak hatására készült.